Kissé megkésve...
Ihlet volt, csak rohannak a napok mint ha üldözném őket. Lehet tényleg így van.
Harmadszori nekifutásra:
Karácsony
Talán írtam, idén olyan fát szerettem volna amilyen fában szüleink gyönyörködhettek gyermekkorukban. Semmi csicsás dísz, csak hagyományt őrző, kézzel készített díszekkel.
Azt hiszem sikerült s bár lehet picit üresnek tűnik /nem az utolsó napokban kellett volna díszeket gyártani/, nekem nagyon tetszett és Mackónak is.
Pl a fa tetejére Édesanyámtól kapott karácsonyi üdvözlő lapocska került a hozzá tűzött szaloncukorral amitől különlegesen kedves lett a szívemnek.
Más "kincsek" is kerültek a fára: Alma által gyártott fenyőfa kicsi ékszerekkel, Bátyámtól kapott manócska: "Brigi-manó" és nem utolsó sorban egy aranyos toboz melyet Mackó meg én kreáltunk a "Csili Karácsonyon".
A Szentestét Gyömrőn töltöttük, meghitt családi körben, úgy, ahogy azt már nagyon régen nem tettük... Talán 20 éves sem voltam még mikor utoljára így összeültünk.
Nagyon fájt mindannyiunknak hogy Gáborka már nem lehetett velünk... személyesen. Mert a szívünkben ott volt.
25-én hazajöttünk. Másnap Mackót elvitte apja és 30-án hozta vissza.
A Szilveszter nem érdemel különösebben említést, sikeresen átaludtuk :)
Idén nem fogadtam meg semmit.
Egy dolgot kértem Istentől:
Vigyázzon szeretteimre, áldja meg őket, adjon nekik egészséget, boldogságot, megnyugvást...
