Csili Művelődési Ház

"Szép karácsony Este"


A Csiliben volt ma az ovi karácsonyi műsora, mi is elmentünk Mackóval. Nagyon vártam ezt a délutánt. Igazából az idei Karácsony az első, amit Mackó már megért korához képest /egy 4 éves gyermek fejével/ és értékelni tud. Szerintem.
A műsor az igazgatónő köszöntőjével kezdődött, majd az összes óvónő felvonult a színpadra és karácsonyi dalokat énekeltek. Több volt mint megható. Annyira, hogy elbőgtem magam...
Kisfiam hozzám bújt és áhítattal nézte és hallgatta. Valahogy lepergett előttem az elmúlt pár év és hónap...
Mennyivel más lesz ez a Karácsony... Öcsi nélkül...
Mennyivel szebb lehetne Mackónak nem csonka családban...
Fáj a szívem.
Körbenéztem: családok. Anyukák, apukák, nagyszülők.
Az utolsó dalocskát egy 4,5 éves kislány énekelte el, az utolsó versszak valahogy így szólt: "vannak csodák" . Huh, ez betette a kaput... :)


A műsor után tombola volt és kézműves foglalkozások. Mi is csináltunk egy díszt.
Idén csak olyan díszeket szeretnék a fára akasztani, amit mi csináltunk.
Én maradtam volna még, de Mackó unta. Ekkor elgondolkoztam megint: mi a helyes. Ha ráhagyom és hazajövünk , vagy maradunk. Hol az a határ amit meg kell húzni egy szülőnek a nevelés során?! Végül is Mackó nyert, hazajöttünk: az Ő Ünnepsége volt, nem az enyém.

Ma is elmerengtem, mivel tehetném boldoggá a Karácsonyát?
Nem tudom pótolni egymagam ami járna neki. Nem tudok drága ajándékokat venni.
Ránéztem kis pofijára és rájöttem, amire igazán szüksége van:
hogy együtt legyünk....




/Ui.: Megkérdezném Sógornőmet, ki/mi jut egyből eszébe a kép láttán? :) /

Mikulás

Ma este /azaz tegnap/ munkába menet , találkoztam a buszmegállóba egyik kolléganőmmel akit elkísért a lánya is egy darabon. Vártuk a buszt. Egyszer csak, felbukkan a "Mikulás" egy huszonéves, sovány fiú személyében.
Elment mellette egy kisgyermekes anyuka... Semmi...
Odarohant hozzá két tinilány... Mikulás hajol is le soványka zsákjához.
Kollegina sem rest, odamegy hozzá, kér a lányának egy csomagot. Kapott is.
Mutatja a csomagot: /átlátszó celofán/ benne egy télapó csoki, pár szem szaloncukor, egy matrica. Nem.... Nem ám rénszarvasok voltak a matricán :o Csak szöveg a hozzá illő emblémával,a felirat: JOBBIK.
Miklós püspök valószínű forogna a sírjában.
Természetesen beindult a "krampusz" fantáziám...
Eljátszottam a gondolattal: mi lenne ha adnék a csomagért egy szép piros szegfűt? visszakérné a csomagot és leütne?
De messzebb megyek: ha kitűznék a kabátjára egy sárga, csillag alakú kitűzőt?
Lefújna a gázspray-vel?

Félre értés ne essék.. Nem akarok politizálni és nincs az a párt amelyikre nyugodt szívvel szavaznék, deeee........

Bizonytalanság I.

Volt egyszer egy kis Hős katona...
Évekig járta a harcmezőket, gyenge volt és fáradt,tele sebekkel, de szíve tele reménységgel. Eleinte hitte hogy felépül és túléli a háborút. Ahogy telt az idő érezte talán nem így lesz...
Ha tudta volna mi lesz harcolt volna?
Kinek van joga eldönteni, megfoszthatja e a reménytől?
Kinek van joga a szemébe nézni és azt mondani: veszíteni fog?
Kinek van szíve... a saját fiának/testvérének megmondani.

Megjegyzés helyett...

Valamiért nem tudok megjegyzést írni a nekem írt megjegyzésekre.
Vagyis.. Megjegyezném, megjegyzést szeretnék megjegyezni a nekem megjegyzett megjegyzésekre, de nem tudok. :)

Tehát:
Sógórnémnak megjegyezném: eddig is tudtam /megjegyzem, marha elfogult vagyok / hogy nem egy átlagos embör a bátyám :) ahogyan a Sógórném sem... /szintén elfogult vagyok/, örülj neki hogy beszélni akar...
Meg kell osztani másokkal jót,rosszat. Sokszor a hallgatás szül gondot.
Lehet nekem van nagy szám, de én mindig szerettem megbeszélni mindent.
Jólesik megosztani a jót, és kell a rosszat is.
Kevés rosszabb dolog van a bizonytalanságnál.
Húúú de tudnék most oldalakat írni.


Hiányoztok

"Miért?"

Kisfiam, Mackó már 4 éves...
Tombol a "miért-korszak".
Időnként lefáraszt a rengeteg kérdéssel, de vissza fogom sírni ezt az időszakot szerintem.Pl 10 év múlva biztos vagyok benne hogy azt fogja mondani amit tegnap a keresztapja mikor megkérdeztem tőle miben segíthetek miközben tapétázta az előszobát: Azzal ha csendben maradsz!

Általános felfogás: "a nők sokat beszélnek".
Ez miért baj?
Már nem beszélek annyit mint régen, /szerintem/ mégis úgy érzem, kevés.
Mennyivel egyszerűbb lenne ha szavakba öntenénk érzéseinket, gondolatainkat kapcsolatainkban...
Nem merjük felvállalni? Mit veszítünk?
Igen.. Fájhat az igazság. De jobban fáj a bizonytalanság...

Lehet még én is a "miért-korszakomat" élem?

Ecce Soror 2.

El is szúrtam,helyesbítek:
Sok-sok szeretettel! :)

Ecce Soror

Első blogomat bátyámnak és kedves nejének ajánlom sok-sok szeretetel...

/Lehet csak azért mert ez az első bejegyzésem és fogalmam sincs hogy kezdjem... ;)/
Bemutatkozni nem akarok. Azt sem hogy megismerjenek.

Tehát... Itt vagyok és jövök, leszek, irok.