"Virágok a padláson"

Általában Mackóról és az érzéseimről írtam a blogomba...
Mackóm... Aranyos, édes, a fiam és imádom. Egyetlen jó ami történt az életemben.


Az érzéseim.... Hát, azt hagyjuk.
Egy darabig (ha nem végleg), hanyagolom az irkálást.
Rosszat írni folyton nem akarok, jót meg már nem tudok.
Kár hogy magamat nem tudom készenlétbe állítani és csak akkor "üzembe helyezni" ha ...
Utálom hogy ingázok a pincébe és csak lefelé vannak lépcsők, a padlásét meg nem találom.

" Hullámvasút "

Tegnap igazi mélypontra jutottam, nagyon hiányzik Mackó...
Igen,önző dolog részemről,mert tudom hogy jól érzi magát és ez ami igazán lényeges. Mégis... Megint csak rá kellett döbbenjek, milyen sokat jelent nekem ez a drága kis lélek. Rengeteg szeretetet kapok tőle és tudom hogy ez adott / ad erőt nekem.
Tegnap este beszéltünk pár szót, jó volt hallani édes kis hangját, nehéz volt megállni el ne sírjam magam.
Azt hiszem elmondhatom: egyik szemem sír, a másik nevet. Szombaton jön haza Mackó, de hétfőn megy is tovább az ovis táborba.

Volt időm megint elgondolkozni, magamba "szállni".
Az ember ha megszokja a rosszat, azt tekinti "alapjáratnak" és abban a közegben érzi "jól" magát. Ha jó, igazán jó történik vele attól meg megijedhet, mert nem tudja kezelni. Ebbe a hibába estem 10 éve. Nem akarok a múltban élni, ki szeretnék jönni a hullámvölgyből...
Egy-egy betegemmel el szoktunk lelkizni és a minap azt mondta Jutka néni: szép dolog ha segít az ember másokon, de meg kell tanulni a jót is elvenni, elfogadni.
Milyen igaza van!