Megjegyzés helyett...

Valamiért nem tudok megjegyzést írni a nekem írt megjegyzésekre.
Vagyis.. Megjegyezném, megjegyzést szeretnék megjegyezni a nekem megjegyzett megjegyzésekre, de nem tudok. :)

Tehát:
Sógórnémnak megjegyezném: eddig is tudtam /megjegyzem, marha elfogult vagyok / hogy nem egy átlagos embör a bátyám :) ahogyan a Sógórném sem... /szintén elfogult vagyok/, örülj neki hogy beszélni akar...
Meg kell osztani másokkal jót,rosszat. Sokszor a hallgatás szül gondot.
Lehet nekem van nagy szám, de én mindig szerettem megbeszélni mindent.
Jólesik megosztani a jót, és kell a rosszat is.
Kevés rosszabb dolog van a bizonytalanságnál.
Húúú de tudnék most oldalakat írni.


Hiányoztok

"Miért?"

Kisfiam, Mackó már 4 éves...
Tombol a "miért-korszak".
Időnként lefáraszt a rengeteg kérdéssel, de vissza fogom sírni ezt az időszakot szerintem.Pl 10 év múlva biztos vagyok benne hogy azt fogja mondani amit tegnap a keresztapja mikor megkérdeztem tőle miben segíthetek miközben tapétázta az előszobát: Azzal ha csendben maradsz!

Általános felfogás: "a nők sokat beszélnek".
Ez miért baj?
Már nem beszélek annyit mint régen, /szerintem/ mégis úgy érzem, kevés.
Mennyivel egyszerűbb lenne ha szavakba öntenénk érzéseinket, gondolatainkat kapcsolatainkban...
Nem merjük felvállalni? Mit veszítünk?
Igen.. Fájhat az igazság. De jobban fáj a bizonytalanság...

Lehet még én is a "miért-korszakomat" élem?

Ecce Soror 2.

El is szúrtam,helyesbítek:
Sok-sok szeretettel! :)

Ecce Soror

Első blogomat bátyámnak és kedves nejének ajánlom sok-sok szeretetel...

/Lehet csak azért mert ez az első bejegyzésem és fogalmam sincs hogy kezdjem... ;)/
Bemutatkozni nem akarok. Azt sem hogy megismerjenek.

Tehát... Itt vagyok és jövök, leszek, irok.