"Szép karácsony Este"
A Csiliben volt ma az ovi karácsonyi műsora, mi is elmentünk Mackóval. Nagyon vártam ezt a délutánt. Igazából az idei Karácsony az első, amit Mackó már megért korához képest /egy 4 éves gyermek fejével/ és értékelni tud. Szerintem.
A műsor az igazgatónő köszöntőjével kezdődött, majd az összes óvónő felvonult a színpadra és karácsonyi dalokat énekeltek. Több volt mint megható. Annyira, hogy elbőgtem magam...
Kisfiam hozzám bújt és áhítattal nézte és hallgatta. Valahogy lepergett előttem az elmúlt pár év és hónap...
Mennyivel más lesz ez a Karácsony... Öcsi nélkül...
Mennyivel szebb lehetne Mackónak nem csonka családban...
Fáj a szívem.
Körbenéztem: családok. Anyukák, apukák, nagyszülők.
Az utolsó dalocskát egy 4,5 éves kislány énekelte el, az utolsó versszak valahogy így szólt: "vannak csodák" . Huh, ez betette a kaput... :)
A műsor után tombola volt és kézműves foglalkozások. Mi is csináltunk egy díszt.
Idén csak olyan díszeket szeretnék a fára akasztani, amit mi csináltunk.
Én maradtam volna még, de Mackó unta. Ekkor elgondolkoztam megint: mi a helyes. Ha ráhagyom és hazajövünk , vagy maradunk. Hol az a határ amit meg kell húzni egy szülőnek a nevelés során?! Végül is Mackó nyert, hazajöttünk: az Ő Ünnepsége volt, nem az enyém.
Ma is elmerengtem, mivel tehetném boldoggá a Karácsonyát?
Nem tudom pótolni egymagam ami járna neki. Nem tudok drága ajándékokat venni.
Ránéztem kis pofijára és rájöttem, amire igazán szüksége van:
hogy együtt legyünk....
/Ui.: Megkérdezném Sógornőmet, ki/mi jut egyből eszébe a kép láttán? :) /
