Dani

R. I. P.

Február

Farsang



Megint jól elhanyagoltam a blogomat, pedig annyi mindent szerettem volna leírni. Persze most sem késő de ahogy telnek a napok felejtek is.
Igen, igen.. Megvolt az első ovis farsang is.
Maradtunk ezúttal is az egyediség mellett: nem akartam Mackót boltban vásárolt jelmezbe öltöztetni. Volt elég pókember, cowboy, batman. Mint a képeken is látszik, mentős lett. :)
Szakmai ártalom anyuka részéről? ;)
Nemigen fogta föl minek lett öltöztetve, mint visszahallottam valakinek azt mondta Ő rendőr... )
Végül is közel áll egymáshoz a két szakma ha nagyon akarom. De elmagyaráztam neki hogy nem minden "nínós bácsi" rendőr.


Gyorsan eltelt a február, viharos érzések, könnyek, nevetések között.
Gyönyörködöm a fiamban és hálás vagyok érte Istennek. Nap mint nap elámulok beszólásain :)
Lehet fel kellene jegyeznem egy kis könyvbe párat:
- Anya, adok Neked egy jó tanácsot!

- Anya, büszke vagy rám?

- Anya, örülök neki hogy megismerhettelek! :)) (Ez a kedvencem :) )

Imádok vele beszélgetni és szeretném rávezetni hogy beszéljünk meg mindent, jót, rosszat.
Talán sikerült vele megértetni. Egyik nap mosogattam a konyhába. , odajön hozzám, félénken megszólal: Anya, véletlen volt... Mondanom sem kell, titokban szélesen vigyorogtam...
Kérdeztem mi történt. - Gyere, nem nyúltam hozzá...
Bemegyek a szobába, egyik dekor mécsesem (kávészemekkel volt megtöltve) darabokban a földön, leverhette az asztalról játék közben. Megmondom őszintén, nem letoltam hanem megdicsértem. Volt bátorsága őszintén szólni, és nem nyúlt hozzá, tudván, megvághatja a kezét! Természetesen én megvágtam a kezem :)
Szeretném úgy nevelni, mindent el merjen nekem mondani...


Nem írok most többet, március közepe van és van mit pótolnom még...