Tegnap igazi mélypontra jutottam, nagyon hiányzik Mackó...Igen,önző dolog részemről,mert tudom hogy jól érzi magát és ez ami igazán lényeges. Mégis... Megint csak rá kellett döbbenjek, milyen sokat jelent nekem ez a drága kis lélek. Rengeteg szeretetet kapok tőle és tudom hogy ez adott / ad erőt nekem.
Tegnap este beszéltünk pár szót, jó volt hallani édes kis hangját, nehéz volt megállni el ne sírjam magam.
Azt hiszem elmondhatom: egyik szemem sír, a másik nevet. Szombaton jön haza Mackó, de hétfőn megy is tovább az ovis táborba.
Volt időm megint elgondolkozni, magamba "szállni".
Az ember ha megszokja a rosszat, azt tekinti "alapjáratnak" és abban a közegben érzi "jól" magát. Ha jó, igazán jó történik vele attól meg megijedhet, mert nem tudja kezelni. Ebbe a hibába estem 10 éve. Nem akarok a múltban élni, ki szeretnék jönni a hullámvölgyből...
Egy-egy betegemmel el szoktunk lelkizni és a minap azt mondta Jutka néni: szép dolog ha segít az ember másokon, de meg kell tanulni a jót is elvenni, elfogadni.
Milyen igaza van!
Megértelek, nekem is nagyon szoktak hiányozni a gyerekek, akkor is, ha csak egyesével mennek el. Jutka nénivel egyetértek!!!
VálaszTörlésCsak az a bizonyos jó kimarad az életemből....
VálaszTörlésÉs már nem is hiszek benne
Örülök, hogy ismerhetlek :)
VálaszTörléspuszi, Lejus