Hol is kezdjem... Sok minden történt az elmúlt hetek folyamán.
Többek között megismerkedtünk végre Krisztinával és nagyon jól "sült el" minden.
Jópofa, kedves, figyelmes, és természetesen az elmaradhatatlan "Romhányi-humor" :)
Az első perctől kezdve megtaláltuk vele a közös hangot, remélem ilyen lesz a folytatás is. Csupán 33 évet kell behozni, de időnk az van és már a lehetőség is adott.
A gyerkőcök is jól elvoltak, Mackó és Dórika barátsága töretlen :)
Meg szeretném említeni még Almát, Zsófit és Ákost is. Büszke vagyok bátyó gyerekeire nagyon. Nagyon szeretem őket. Ilyen téren nagyon szerencsés vagyok, megáldott a Jó Isten egy
fantasztikus bátyóval is, egy szuper sógornővel, aki egyben a barátnőm is, és csodálatos unokatesói vannak a fiamnak... Ritka a mai világban a jó testvéri viszony, és mi tényleg azok vagyunk.
Mit nem adnék ha Gáborka is közöttünk lehetne...
Nyár...
Mackó volt ex-anyósnál is egy hetet, jól érezte magát és ez a lényeg.
A közös nyaralásunk második fele nem úgy fog alakulni ahogy szerettem volna, visszamondtam a Fonyódligeti nyaralást. Az okokra nem szeretnék kitérni mert fáj és nem akarok erről sem beszélni, sem rá gondolni. Soha.
Szerencsém volt hogy át tudtam adni másnak a lehetőséget és nem buktam 30 rugót. feleslegesnek tartottam kettőnknek kivenni egy egész házat ha már így jártam. Minden esetre leckének jó volt.
Holnap utazunk Füredre Laciékkal és nagyon várom. Jó lesz itt hagyni Pestet és kicsit nem gondolni semmire, senkire, (természetesen szeretteinken kívül) .
