Május 28-án volt Apu és Márti egyházi esküvője. 31 évvel a polgári esküvőjük után.
Életemben nem voltam még ilyen meghitt és gyönyörű esküvőn... Nem akarok közhelyeket használni és túl érzelgős lenni, de könnybe lábadtak a szemeim. Nem volt olyan "fényes" és "mesébe illő", hanem egyszerű volt és SZÉP. Nem volt tele a templom , mégis úgy éreztem rengeteg a szeretet. "Vágni" lehetett. Megható volt látni, ahogy Apu elsétált az oltár elé Edit karjába kapaszkodva szinte, utánuk Márti, bátyám oldalán. Imádtam Őket :) Külön meghatott hogy a húgunk és a férje kísérte zenével a szertartást. Nem tudom, vagy talán nem is akarom leírni az érzéseket, amik elfogtak s fojtogatták a torkom. Kívánok nekik még legalább ennyi együtt töltött évet, szeretetben, egészségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése