Különbségek 1

A beteg embernek egy kívánsága van: egészséges legyen.
Az egészséges embernek, meg több száz...

Tél

Nem tudom mással kezdeni, rég írtam.
Jelenleg csak bentről tudok netezni és ritkán jutok oda a géphez. Bár lehet nem is baj, olyan hullámzó a hangulatom mostanában. Vagy ezért jó blogolni?

Kiváncsi vagyok beugrik e valami bátyónak ha meglátja a keresztet... ;)
Rózsadomb... "taxizás"... Boldog idők...


Mackó igazi Casanova azóta is :) Több rajongója is van, szinte úgy kell leszedegetni a lányokat róla. Egyik nap állam is leesett, mentem érte az oviba, vennénk át az utcai ruhánkat, mikor odarohan Timike, (bölcsis szerelme, csak másik csoportba került), Mackó nyakába ugrik és mondja: Zolika, had bocsássak meg neked, kérlek! :o
Az én fiam meg szó nélkül tűrve az ölelést, áll, lehajtott fejjel, szenvedő arcot vágva. Nem bírtam sokáig tátogni :D megkértem , ugyan engedje már meg hogy megbocsásson neki Timike, mire Mackó felsóhajt és kinyögi: Na jó...
Lehet a lányokat kell majd féltenem tőle? :)
Nem is tudom mit csinálnék nélküle... Megszépíti a napjaimat, átsegít mindenen.
Most különösen rossz passzban vagyok, pedig már kezdtem boldognak érezni magam.
Nem jó érzés ha egyoldalúak az érzelmek, s megint úgy érzem csak én szeretek. Becsapva, kihasználva, pedig legjobban magamat csaptam be szerintem, mikor azt hittem szeret.... Megint jönnek a : "miért nem lehet engem szeretni" érzések és úgy érzem öreg vagyok én már az ilyen pofonokhoz.
Jön a Karácsony és egyedül akarok lenni, Mackóval, és nincs kedvem semmihez. Anyuékhoz vagyunk hivatalosak, nem tehetem meg hogy a magam nyomorúsága miatt magukra hagyom Őket. Megpróbálom magam összeszedni. Nem akarom Mackó karácsonyát sem elrontani.

Ősz...

Nagyon régen nem írtam, pedig olyan shock minden történt/történik velünk. Vége a nyárnak, beköszöntött az Ősz.. Elvitte Olit. Tombolnak bennem az indulatok, érzések, de erről nem szeretnék beszélni. Pénteken lesz a búcsúztatója.



Megkezdődött az óvoda is, középső csoportba léptünk :)
A Mackó jelet hozhattuk magunkkal, de a Süni csoportba kerültünk a nyuszi csoportból. Új szerelem is szövődött, Lillácska személyében, meg kell zabálni őket. :)
Elkezdtünk járni Judo-ra is, levezetni a sok energiát, egyben némi fegyelmet, helyes koordinációt elsajátítani. Mackó élvezi nagyon, bár néha csal. :)
Felvételt nyertünk egy tánciskolába is, 5 hónapos kurzus. Anyuéknak azóta sem mertem elmondani. A gatyám rámegy, de irtó büszke vagyok hogy 2 castingon is átmentünk s látom hogy élvezi. Szombatonként vannak az órák, 3x50 perc. Az első óra un. "agytágítás", a másik 2 tánc: latin, modern,néptánc,balett,stb. Mi szülők sajnos nem lehetünk ott, max az ablakból nézhetjük csemetéinket, de az sem tanácsos, mert ha kiszúrják, oda a figyelem.
Aki látta Mackó "magánszámát" Füreden, az gondolhatja mennyire szeret táncolni járni :)
A "mi" időnkbe annyira nem volt szinte semmi hasonló lehetőség... Vagy nem tudtunk róla.


Az én lelkivilágomról is ejtenék pár szót... Nem tudom, ki merjem e bátran jelenteni, de úgy érzem kezdek stabilizálódni... Már nem görcsölök annyit nevelési kérdésekben. Tanácsot kérek, hol anyutól, hol Máriótól ( :) ), hol pedig a saját érzéseimre hagyatkozom.
Egyik nap (pár hete) Mackó hazahozta a képet amit az oviba rajzolt. Nem kicsit ijedtem meg: 4 figura volt a képen, egyértelműen látszott: 2 felnőtt, 2 gyerek, mind a 4nek lefelé görbült a szája. A képen az apja volt, Anikó, Balázs (Anikó fia) és saját maga.
Másnap ugyanilyen szomorú arcok, csak már minket rajzolt meg: apját, engem és magát.
Első dolgom volt felhívni az apját: vigye már el a fiát egy hétvégére, mert már közel 3 hónapja felé sem nézett, s elmeséltem neki mit rajzolt Mackó.
Elvitte...
Kiváncsi voltam mi lesz a következő rajz ha megy az oviba. szinte számoltam az órákat mikor mehetek érte. Ahogy számítottam is rá: minket rajzolt le, DE mosolygós pofival...
2 napja szintén meglepődtem: minket, kettőnket rajzolt le, fülig érő vigyorral s nekem egy hatalmas szivet is berajzolt.
Elraktam az összes képet.

Ijesztő hogy mennyire kifejező tud lenni egy gyermek rajza! Bántott eleinte hogy én magam nem vettem észre rajta, hogy ennyire hiányzik neki az apja, vagy maga a CSALÁD.
Miért nem beszél róla, miért nem meséli el?! Nem bízik bennem?
Most már úgy gondolom, hogy így könnyebben ki tudta fejezni magát. Megadta a jeleket, de a saját módján.
Büszke vagyok rá nagyon. Szeretem :)

Editkémnek

Ha már tetkó.... :)
Lehet hogy Laci kitekeri a nyakam :) deeee nekem is van javaslatom, ime a képek.
"Holdistennőnek" is joga van "elhervadni" , elvégre elég régóta szolgálja a majákat, még hitelesebb is lenne cirka 100 év múlva a bőrödön :)

Augusztus

Hol is kezdjem... Sok minden történt az elmúlt hetek folyamán.
Többek között megismerkedtünk végre Krisztinával és nagyon jól "sült el" minden.
Jópofa, kedves, figyelmes, és természetesen az elmaradhatatlan "Romhányi-humor" :)
Az első perctől kezdve megtaláltuk vele a közös hangot, remélem ilyen lesz a folytatás is. Csupán 33 évet kell behozni, de időnk az van és már a lehetőség is adott.
A gyerkőcök is jól elvoltak, Mackó és Dórika barátsága töretlen :)
Meg szeretném említeni még Almát, Zsófit és Ákost is. Büszke vagyok bátyó gyerekeire nagyon. Nagyon szeretem őket. Ilyen téren nagyon szerencsés vagyok, megáldott a Jó Isten egy
fantasztikus bátyóval is, egy szuper sógornővel, aki egyben a barátnőm is, és csodálatos unokatesói vannak a fiamnak... Ritka a mai világban a jó testvéri viszony, és mi tényleg azok vagyunk.
Mit nem adnék ha Gáborka is közöttünk lehetne...

Nyár...
Mackó volt ex-anyósnál is egy hetet, jól érezte magát és ez a lényeg.
A közös nyaralásunk második fele nem úgy fog alakulni ahogy szerettem volna, visszamondtam a Fonyódligeti nyaralást. Az okokra nem szeretnék kitérni mert fáj és nem akarok erről sem beszélni, sem rá gondolni. Soha.
Szerencsém volt hogy át tudtam adni másnak a lehetőséget és nem buktam 30 rugót. feleslegesnek tartottam kettőnknek kivenni egy egész házat ha már így jártam. Minden esetre leckének jó volt.


Holnap utazunk Füredre Laciékkal és nagyon várom. Jó lesz itt hagyni Pestet és kicsit nem gondolni semmire, senkire, (természetesen szeretteinken kívül) .

Ítéletidő...

Muszáj írnom...
Ma (tegnap) reggel "munkába" menet elkapott a "zuhi" aminek örültem: imádom a nyári záporokat. Bár a "nyári zápor" enyhe kifejezés arra ami volt.
Kedvem lett volna kiállni az esőbe kitárt karokkal, ehelyett csak lefényképeztem ahogy hömpölygött a víz. Így is hülyének nézhettek, de úgy voltam vele: ha akit ismerünk (legalább is úgy hisszük ismerünk) hülyének nézhet és ahelyett hogy becsülne azért amit adni tudunk még belénk is rúg párat, akkor hol érdekel engem mit gondol rólam egy vadidegen ember?


Mai napig előttem vannak Bátyóm sorai: Nem törődök eleget a családommal.
Akkor rosszul esett, de beláttam, igaza volt. Nem csak a rosszban kell összetartani. Elmegy mellettünk az élet és nem hagyunk időt a szeretteinkre. Akik tényleg szeretnek és becsülnek.
De azt sem felejtem el soha amikor mamát operálták és ott ültünk órákig a folyosón hármasba: anyu, Laci és én. Azt sem mikor Gábor ágya mellett ültünk felváltva...
Most egyik nagybátyánkat támadta meg ez a szörnyű kór.

Jó lenne ha elmennének a felhők felőlünk végre és csak az utcákat áztatná a víz, nem az arcunkat.

Ma találkozunk először húgunkkal és nagyon izgulok...

"Virágok a padláson"

Általában Mackóról és az érzéseimről írtam a blogomba...
Mackóm... Aranyos, édes, a fiam és imádom. Egyetlen jó ami történt az életemben.


Az érzéseim.... Hát, azt hagyjuk.
Egy darabig (ha nem végleg), hanyagolom az irkálást.
Rosszat írni folyton nem akarok, jót meg már nem tudok.
Kár hogy magamat nem tudom készenlétbe állítani és csak akkor "üzembe helyezni" ha ...
Utálom hogy ingázok a pincébe és csak lefelé vannak lépcsők, a padlásét meg nem találom.

" Hullámvasút "

Tegnap igazi mélypontra jutottam, nagyon hiányzik Mackó...
Igen,önző dolog részemről,mert tudom hogy jól érzi magát és ez ami igazán lényeges. Mégis... Megint csak rá kellett döbbenjek, milyen sokat jelent nekem ez a drága kis lélek. Rengeteg szeretetet kapok tőle és tudom hogy ez adott / ad erőt nekem.
Tegnap este beszéltünk pár szót, jó volt hallani édes kis hangját, nehéz volt megállni el ne sírjam magam.
Azt hiszem elmondhatom: egyik szemem sír, a másik nevet. Szombaton jön haza Mackó, de hétfőn megy is tovább az ovis táborba.

Volt időm megint elgondolkozni, magamba "szállni".
Az ember ha megszokja a rosszat, azt tekinti "alapjáratnak" és abban a közegben érzi "jól" magát. Ha jó, igazán jó történik vele attól meg megijedhet, mert nem tudja kezelni. Ebbe a hibába estem 10 éve. Nem akarok a múltban élni, ki szeretnék jönni a hullámvölgyből...
Egy-egy betegemmel el szoktunk lelkizni és a minap azt mondta Jutka néni: szép dolog ha segít az ember másokon, de meg kell tanulni a jót is elvenni, elfogadni.
Milyen igaza van!

Múlt - Jelen - Jövő

Piszok régen írtam, pedig annyi minden történt.
Sikeresen elváltam, csendben, békességben. Ennek ellenére most fasírtban vagyunk, de említést sem érdemel a dolog. Lezárult a múlt egy része és úgy érzem még előttem a jövő.

Mackó szépen cseperedik, okosodik, szemtelenkedik... :)
Időnként gondba vagyok (pontosabban folyamatosan) nevelési kérdésekben. Nehéz megállni hogy ne kényeztessem el. Még mindig egymagam szeretnék pótolni számára mindent/ mindenkit.
Van egy titokzatos "nagyianyu" akit Mackó sokat emleget és fogalmam sem volt kicsoda az. Sokáig nyomoztam utána míg végre rájöttem: kitalált személy az Ő kis lelkivilágában...
Egy picit én, egy picit mama pótlék, egy picit barát, ez mind egy személyben.
Oviban nem megy minden zökkenőmentesen, de hála Istennek a kedvenc óvónénink megmarad és lecserélik a társát.
Nagyon várjuk a nyarat, több okból, de erről majd később... :)

Most nem írok többet, de majd igyekszem magam utolérni.

Dani

R. I. P.

Február

Farsang



Megint jól elhanyagoltam a blogomat, pedig annyi mindent szerettem volna leírni. Persze most sem késő de ahogy telnek a napok felejtek is.
Igen, igen.. Megvolt az első ovis farsang is.
Maradtunk ezúttal is az egyediség mellett: nem akartam Mackót boltban vásárolt jelmezbe öltöztetni. Volt elég pókember, cowboy, batman. Mint a képeken is látszik, mentős lett. :)
Szakmai ártalom anyuka részéről? ;)
Nemigen fogta föl minek lett öltöztetve, mint visszahallottam valakinek azt mondta Ő rendőr... )
Végül is közel áll egymáshoz a két szakma ha nagyon akarom. De elmagyaráztam neki hogy nem minden "nínós bácsi" rendőr.


Gyorsan eltelt a február, viharos érzések, könnyek, nevetések között.
Gyönyörködöm a fiamban és hálás vagyok érte Istennek. Nap mint nap elámulok beszólásain :)
Lehet fel kellene jegyeznem egy kis könyvbe párat:
- Anya, adok Neked egy jó tanácsot!

- Anya, büszke vagy rám?

- Anya, örülök neki hogy megismerhettelek! :)) (Ez a kedvencem :) )

Imádok vele beszélgetni és szeretném rávezetni hogy beszéljünk meg mindent, jót, rosszat.
Talán sikerült vele megértetni. Egyik nap mosogattam a konyhába. , odajön hozzám, félénken megszólal: Anya, véletlen volt... Mondanom sem kell, titokban szélesen vigyorogtam...
Kérdeztem mi történt. - Gyere, nem nyúltam hozzá...
Bemegyek a szobába, egyik dekor mécsesem (kávészemekkel volt megtöltve) darabokban a földön, leverhette az asztalról játék közben. Megmondom őszintén, nem letoltam hanem megdicsértem. Volt bátorsága őszintén szólni, és nem nyúlt hozzá, tudván, megvághatja a kezét! Természetesen én megvágtam a kezem :)
Szeretném úgy nevelni, mindent el merjen nekem mondani...


Nem írok most többet, március közepe van és van mit pótolnom még...

Karácsony 2009

Kissé megkésve...
Ihlet volt, csak rohannak a napok mint ha üldözném őket. Lehet tényleg így van.
Harmadszori nekifutásra:

Karácsony

Talán írtam, idén olyan fát szerettem volna amilyen fában szüleink gyönyörködhettek gyermekkorukban. Semmi csicsás dísz, csak hagyományt őrző, kézzel készített díszekkel.
Azt hiszem sikerült s bár lehet picit üresnek tűnik /nem az utolsó napokban kellett volna díszeket gyártani/, nekem nagyon tetszett és Mackónak is.
Pl a fa tetejére Édesanyámtól kapott karácsonyi üdvözlő lapocska került a hozzá tűzött szaloncukorral amitől különlegesen kedves lett a szívemnek.
Más "kincsek" is kerültek a fára: Alma által gyártott fenyőfa kicsi ékszerekkel, Bátyámtól kapott manócska: "Brigi-manó" és nem utolsó sorban egy aranyos toboz melyet Mackó meg én kreáltunk a "Csili Karácsonyon".
A Szentestét Gyömrőn töltöttük, meghitt családi körben, úgy, ahogy azt már nagyon régen nem tettük... Talán 20 éves sem voltam még mikor utoljára így összeültünk.
Nagyon fájt mindannyiunknak hogy Gáborka már nem lehetett velünk... személyesen. Mert a szívünkben ott volt.

25-én hazajöttünk. Másnap Mackót elvitte apja és 30-án hozta vissza.

A Szilveszter nem érdemel különösebben említést, sikeresen átaludtuk :)

Idén nem fogadtam meg semmit.
Egy dolgot kértem Istentől:
Vigyázzon szeretteimre, áldja meg őket, adjon nekik egészséget, boldogságot, megnyugvást...